Szélerőművek napjainkban
A szélenergia, elektromos áram termelésre történő hasznosítása mára vezető iparággá vált. A szélturbinák sorozatgyártása 1979-ben Dániában kezdődött 20-30 kW-os gépekkel. A modern szélturbinák energia termelése eléri az oszloponkénti 5 MW-ot, miközben az elő- állítás költségei évről évre csökkennek. A szélerőművek kinézete is átalakult, az oszlopmagasság meghaladja a 100 métert, a műszaki megoldások (a lapátok alakja, anyaga, bevonó festékrétegek, az automatikus vezérlés stb.) egyre hatékonyabb működést tesznek lehetővé.
Megjelentek a tengerpartok mentén működő offshore parkok, ugyanakkor a kisebb szélsebességű, de a felhasználáshoz közelebb lévő szárazföldi területeken is egyre több szélpark létesül.
A GWEC (GIobal Wind Energy Council) felmérése szerint 2007-re a világon beépített összteljesítmény 94 GW, a beruházások száma évről évre gyorsuló ütemben növekszik. A szélenergia-termelés több mint 86%-a tíz országból származik, melyek közül a világ Öt legnagyobb termelője Németország, USA, Spanyolország, India és Kína.
A klímaegyezményeknek és az Európai Unió megújuló energiákat támogató politikájának köszönhetően a kontinensek közti versenyben Európa részesedése a legjelentősebb. Az európai szélfarmok jelenleg összesen annyi áramot termelnek, mint amennyit 35 széntüzelésű erőmű szolgáltat. 2007-ben az európai áramfogyasztás 3,7%-a származott szélenergiából. Ez az arány a világon a legmagasabb Dániában, ahol az energiaszükséglet 20%-át (a kapacitás 32%-át) szélerőművek biztosítják. A tagállamok új beruházásait az Európai Szélenergia Társaság (EWEA — European Wind Energy Association) minden évben felméri és közzéteszi. Az egykori szocialista államokban is megjelentek a szélparkok, a legtöbb beruházás Lengyelországban, Csehországban és Ukrajnában üzemel.
Magyarország medence-fekvése, a Kárpátok és az Alpok szélárnyékoló, áramlásmódosító hatása miatt a mérsékelten szeles területek közé tartozik. Éghajlati feldolgozások szerint a felszín közelében (10 méteren) mért szélsebesség évi átlagai 2-4,5 m/s között alakulnak. A legszelesebb az ország északnyugati térsége, ahol 75 méteren jellemzően 5 m/s feletti, míg legkevésbé szeles az Északi-középhegységben, ahol sok helyen 3 m/s alatti az éves átlagos szélsebesség.
Az elmúlt ötven év alatt az OMSZ által mért legnagyobb széllökés 44,3 m/s volt (Szeged, 1993. jún. 12-én). A szélerőművek indulási küszöbértéke típusonként változó (3,5-4 m/s), azonban biztonsági okból 25 m/s-nál automatikusan leállnak. A névleges teljesítmény eléréséhez szükséges – jellemzően 12 m/s feletti – szél gyakorisága alacsony (az üzemóra kevesebb mint 10%-a), továbbá az indulási érték alatti szélcsend gyakorisága jelentős (több mint 40%). A szélerőművek csúcskihasználási óraszáma 1500-1800 óra/év. A szélsebesség éves menetére jellemző, hogy a tavasz első fele az év legszelesebb időszaka, míg a leggyengébb szelek általában ősz elején fordulnak elő. Napi változása során maximumát a talaj közelében a kora délutáni órákban éri el, – mérések szerint azonban kb. 60 méter feletti magasságokban a napi menet megfordul .
Bár a korszerű gépek rotorja automatikusan szélirányba fordul, parkok telepítésénél érdemes figyelembe venni, hogy a legerősebb szelek jellemzően az uralkodó szélirányból fújnak. Becslések alapján az Alföldön átlagosan 70 W/m2/év, a legszelesebb ÉNy-i országrészben legfeljebb 180 W/m2/év a becsült átlagos potenciális teljesítmény.
Részben a Szerény adottságok miatt, hazánkban az Unióhoz képest nagy késéssel indult meg a szélenergia felhasználása. Az első szélerőművet Inotán (Várpalotán) adták át 2000-ben, az első hálózatra kapcsolt erőmű Kulcson működik 2001 óta. A Magyar Szélenergia Társaság nyilvántartása szerint nyolc év alatt 63 szélerőmű létesült 112 MW összteljesítménnyel. Emellett jelentős a főként mezőgazdasági felhasználású szigetüzemű, 7-10 méter magasságú állványokra szerelt, 2-4 m átmérőjű, soklapátos, kis szélsebességnél is működő szélkerekek, illetve szélmotorok száma.
Forrás: Alternatív energiák
