A klímaváltozás és a megújuló energiák kölcsönhatása

A klímaváltozás és a megújuló energiák kölcsönhatása
A globális klímaváltozás korlátozásának egyik nyilvánvaló eszköze a megújuló energiaforrások részarányának növelése. Főként azoké, amelyek nyomán egyáltalán nem keletkezik üvegházgáz, de a fosszilis energiaforrásokhoz képest előnyös a biomassza-égetés is, feltéve, hogy ez valóban ilyen céllal ültetett növények felhasználásával történik. A szélenergia ma még világszerte alig 0,05%-át teszi ki a teljes, és kevesebb, mint 0,2%-át az elektromos energia-termelésnek. Ugyanakkor ez a legyorsabban növekvő ütemű forrása az elektromos energiának. Az energiatermelés költségei, ugyancsak világszerte, nemrég még 20-30%-kal magasabbak voltak a hagyományos szén- vagy gázalapú termeléshez viszonyítva. De az utóbbi években a fajlagos költségek ütemesen csökkentek. A különbség nemsokára úgyis eltűnik majd, ha figyelmen kívül hagyjuk az állam(ok) energiapreferencia célú hozzájárulásait (adómérséklés, preferált hatósági ár stb.). A világszerte felhasznált szélenergia a mainak a sokszorosa lehet, bár a mérsékelten szeles területek, illetve az energia forrása és felhasználása közötti racionális távolság bizonyos korlátokat szab az elterjedésnek. A napenergia mintegy 0,1%-át adja a világ elektromos energiatermelésének. (Ez tehát mintegy fele a szélenergia járulékának, s még inkább eltörpül a teljes energiatermelés viszonylatában.) Bár a napenergia mindenhol rendelkezésre áll, azért ilyen kicsik az arányok, mert ma még igen drágán lehet elektromos energiává alakítani. A közvetlen elektromos energiává alakítás költsége elemekkel jellemezően 3-5-szöröse, napkollektorokkal (előbb hővé alakítva) mintegy kétszerese annak, mint amennyiért hagyományos szénalapú energiához juthatunk. Az árviszonyok átalakulása ennél a forrásnál is az energiatermelés megtöbbszörözését Ígéri. Elsősorban a közvetlen elektromos energiává alakulás f útjának megvalósítása terén vannak ígéretes próbálkozások. A bioenergia, ideértve annak hagyományos (tűzifa, terméshulladék stb.) és az ipari jellegű (bioüzemanyag) formáját, együttesen 11%-át adja a világ energiatermelésének. Ezek az energiaformák természetesen mind széntartalmúak. Ezért a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából csak akkor tekinthetők semlegesnek, a kibocsátást nem növelőnek, ha az e célra telepített energiaültetvények legalább annyi szén-dioxidot elnyelnek, mint amennyi ezen anyagok elégetésekor a levegőbe kerül. (A fenti 11%-ban nem ismert az energetikai céllal ültetett, C02-semleges források részaránya.) A bioenergia mennyisége is növekedhet, ám ennek határt szab a földterületek más irányú, a világ nagy részén még a növekvő népesség élelmiszerének megtermelésére koncentráló kihasználása. További korlát lehet a rendelkezésre álló víz helyenként egyre inkább szűkös volta. A bioüzemanyag egyszer a közlekedés energiaigényének jelentős hányadát is képes lesz kiváltani, ám ehhez még jelentősen növelni kell a termelés és a konverzió hatékonyságát. A vízi energia világszerte 17% -át adja az elektromos energia-termelésnek. Az energia kinyerésének és a felhasználás helyéig juttatásának a költségei nagyon helyfüggőek. A leginkább gazdaságos helyeket ugyanakkor már nagyrészt kiaknázták, ezért, valamint az újabb gátrendszerek és tározók miatti társadalmi ellenérzések és félelmek miatt, a vízi energia maximális bővülése sem fogja elérni a mai arány háromszorosát. A geotermális energia, amely elsősorban hasznos hőt és gőzt biztosít egyes helyeken, de elektromosságot is termel bizonyos pontokon, összességében a világ energiatermelésének kevesebb, mint 0,1%-át szolgáltatja. Ahol bőségesen van a felszín alatt forró víz és gőz (pI. Izlandon), ott a költségek versenyképesek a fosszilis energiafajtákéval. Am az ilyen helyek száma kevés a világon, ezért a geotermális energia kihasználása akkor fokozódhat a mai szint sokszorosáig, ha sikerül technikai és gazdasági értelemben megoldani a nagy mélységek energiájának felszínre hozatalát. Hosszabb távon, a teljes 21. század átnézetéberi a megújuló energiák szerepe tovább nó. Bár az egyes modellek között jelentős az eltérés mind a megújulók Ígérte csökkentés, mind a többi forma hatásának becsiésében, a megújulók szerepét hibahatáron belül egyenlő értékűnek mondhatjuk az energiatakarékosság, a szénmegkötés és a nem C02-gázok mérséklése által remélhető kibocsátáscsökkenéssel. Más megközelítésben, a megújuló energiák teljes évszázadra vetített halmozott szerepe mindenképpen jelentősebb lehet, mint a fosszilis energiákon belüli struktrajavítás, a nukleáris energiák bővítése és az erdészeti nyelők szerepe! Ez az ábra tehát kulcsfontosságú érv a megújuló energiaforrások kiemelt környezetvédő szerepe mellett. A klímaváltozás hatása E pontban áttekintjük, hogy a melegedési forgatókönyvekkel párhuzamos, hazai klímaváltozás miként módosítja a potenciálisan rendelkezésre álló légköri, vízi és biológiai energiaforrásokat. Amint látni fogjuk, e becsléseket nem azért érdemes bemutatni, mert a változások jelentősek, hanem azért, mert rámutatnak, a klímaváltozás nem fogja elvenni ezeknek a megújuló formáknak a lehetőségét, de nem is teszi azokat olyan mértékben bőségessé, hogy ne kelljen minden technikai tudást és anyagi lehetőséget mozgósítani a kiaknázásuk érdekében. A különféle megoldások viszonylagos szerepe a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésében közép- (2000-2030), illetve bosszú távon. (IPCC DÖ, 2007 DÖ-9. ábra) A négy vízszintes oszlop négy különböző modell eredményeit mutatja. Ezek felülről lefelé: AIM, IMAGE, IPAC, MESSAGE. A rövidebb, sötétebb árnyalatok a 650 ppm-es CO,egyenértéken történő stabilizációra vonatkoznak, az ezt további kibocsátásmérsékléssel kiegészítő, világosabb vonalak a 490-540 ppmes stabilizációhoz szükséges mérséklést mutatják. A nem CO, a többi üvegházgáz kibocsátása terén elérhető mérséklésre utal. Hatás a nap- és a szélenergia-készletre Az ENSZ által 1988-ban létrehozott Klímaváltozás Kormányközi Testülete (IPCC) 2007. február 2-án adta közre immár Negyedik Értékelő Jelentése első részének, a Természettudományos Alapoknak (The Physical Science Basis) a Döntéshozói összefoglalóját. A teljes szöveg április 24-én vált elérhetővé. Az alábbiakban e Jelentés azon állításait vesszük sorra, amelyek az elmúlt évtizedek adatsorai, illetve a várható jövőképek alapján értékelik a dolgozatunk címében jelzett, két légköri energiaforrás, a nap- és a szélenergia rendelkezésre állását. Forrás: Megújuló energiák (Mika János)

style="display:inline-block;width:468px;height:60px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="2778301780">

Cikk beküldés
Tisztelt Látogató, küldjön cikket és ossza meg gondolatait a többi olvasóval.