Hidegfúzió

Hidegfúzió
A hidegfúzió tulajdonképpen nem más, mint energia előállítás hidrogénatommagok egyesítése alacsony hőmérsékleten.
Erre az a legmegfelelőbb megoldás, ha megszüntetjük a taszítóerőt, vagy is semlegesítjük a hidrogénprotonokat. Ez úgy lehetséges, ha a protonokat megfelelő számú elektron veszi körül. Erre a legmegfelelőbb megoldás, ha a protonokat egy fémkristályrácsba „töltjük”. Erre a célra a palládium nevű fém a legmegfelelőbb. Ezt többféleképpen lehet elérni. A leglényegesebb probléma ezzel kapcsolatban abból adódik, hogy a hidrogénatommagokat olyan közelségbe kell juttatni egymáshoz képest, hogy az elektrosztatikus taszítóerőt legyőzze a magerő, és ezáltal létrejöjjön az egyesülés.

Már 12 éve, hogy két amerikai kutató bejelentette: szobahőmérsékleten sikerült megvalósítani az atommagok összeolvasztását: a fúziót. Egyszerű kísérletükben palládium fém katalizálta a hidrogénatommagok fúzióját. Az eredményt azonban nem sikerült megismételni más laboratóriumoknak. Hidegfúzió tehát a gyakorlatban nem létezik; változatlanul több tízmillió fokon tudnak csak összeolvadni az egymást taszító hidrogénatommagok, és ilyen körülmények között szabadul fel az energia.

Hidegfúzió

Manapság körülbelül 200-300 kutató foglalkozik világszerte a hideg fúzió kérdésével.Ötven éve foglalkoznak már a kutatók a korlátlan energiabőséget ígérő szabályozott termonukleáris fúzió megvalósításával. Óriási tudományos és műszaki problémákat kell megoldani. Az „üzemanyag” atommagjai, a hidrogén nehéz izotópjai (deutérium, trícium) csak 100 millió fokos hőmérsékleten olvadnak össze.

Napjainkban két teljesen eltérő megoldáson dolgoznak a kutatók. Az egyik a lézeres mikrórobbantások technikája, ahol a parányi üzemanyag-cseppecskét intenzív lézersugarakkal hevítik fel és nyomják össze, míg létrejönnek a fúzió feltételei. Az Egyesült Államokban néhány éven belül készül el egy hatalmas lézerfúziós berendezés. A másik megoldási lehetőségnél a mágneses teret vennék igénybe a forró anyag egyben tartására. Napjainkban sokan hideg fúziót mint, posztmodern áltudomány tartják nyilván.